G=== – KERESKEDELEM

Ez a nemzetgazdasági ág tartalmazza bármilyen típusú fizikai áru nagy- és kiskereskedelmét (azaz átalakítás nélküli értékesítését), valamint az áruk értékesítéséhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását. Az áruk olyan fizikai, előállított tárgyak, amelyekre kereslet van, amelyek felett tulajdonjogot lehet szerezni, és amelyek tulajdonjoga a piacokon történő ügyletek révén egyik egységről a másikra átruházható. Ez összhangban áll a fizetési mérleg területén, a G20-ak digitális gazdasággal foglalkozó munkacsoportjában és a digitális kereskedelem méréséről szóló kézikönyvben stb. alkalmazott meghatározásokkal és fogalmakkal.

A nagy- és kiskereskedelem az utolsó lépés az áruk elosztásában. Ebből a célból kiegészítő tevékenységeket (lásd Módszertani útmutató, xx. fejezet) végeznek, amelyek a kereskedelemhez kapcsolódó számos szokásos műveletet (árukezelést) foglalnak magukban, az áruk átalakítása nélkül. Ezek a műveletek (árukezelések) magukban foglalják például az áruk válogatását, osztályozását és összeszerelését, az áruk (pl. homok) keverését vagy elegyítését, a palackozást (előzetes palacktisztítással vagy anélkül), a csomagolást, az ömlesztett, nagy kiszerelésű áruk szétosztását és újracsomagolását kisebb tételekben történő forgalmazás céljából, a raktározást (beleértve a fagyasztva vagy hűtve tárolást is). Ha az említett tevékenységek nem a kereskedelemmel kapcsolatos szokásos műveletek (árukezelések), akkor a TEÁOR más nemzetgazdasági ágaiban fő-, másodlagos vagy kiegészítő tevékenységként végezhetők.

A nagykereskedelem (46-os ágazat) és a kiskereskedelem (47-es ágazat) közötti különbségtétel a vevő típusa alapján történik.

A nagykereskedelembe tartozik az új és használt áruk viszonteladása kiskereskedőknek, más nagykereskedőknek, illetve más vállalkozásoknak (pl. ipari, kereskedelmi, közületi felhasználóknak) üzleti célokra. Szintén idetartozik az ilyen személyek vagy vállalkozások részére történő áruvásárlás vagy árueladás során ügynökként vagy brókerként való közreműködés. Az ilyen ügyletekkel foglalkozó vállalkozások közé tartoznak az áruk felett rendelkező nagykereskedők (akik tulajdonjogot szereznek az általuk értékesített árukra), árutőzsdei kereskedők, ipari elosztók, exportőrök, importőrök, beszerzési társulások, illetve a gyártó- vagy bányászati egységek által termékeik marketingje érdekében fenntartott, a telephelyükben azokétól eltérő értékesítési irodák (ahol nem folyik kiskereskedelmi tevékenység), amelyek nem pusztán a gyártó- vagy bányászati egységtől közvetlen kiszállítással teljesítendő rendelések felvételét végzik. Idetartoznak az árutőzsdei brókerek, megbízásos (bizományos) kereskedők, ügynökök és felvásárlók is. Ha a nagykereskedő nem szerez tulajdonjogot az általa forgalmazott áruk felett, akkor a tevékenysége a 46.1-es alágazatba sorolandó. Ha a nagykereskedő az áru felett tulajdonjogot szerez, a tevékenységét a 46.2–46.9-es alágazatokba kell besorolni, még akkor is, ha a nagykereskedő egy harmadik fél nevében jár el.

A nagykereskedők gyakran fizikailag összerakják, válogatják, osztályozzák a nagytételű árukat, az ömlesztett árukat megbontják, elosztják kisebb kiszerelésekbe és újracsomagolják (pl. gyógyszerek esetében); az árukat raktározzák, hűtik, kiszállítják, üzembe helyezik, részt vesznek az eladásösztönzésben, címketervezésben.

A kiskereskedelembe tartozik az új és használt áruk viszonteladása végső fogyasztók számára személyes vagy háztartási fogyasztás vagy felhasználás céljából, az értékesítési csatornától függetlenül, üzletekben, áruházakban, standokon, csomagküldő áruházakban, házaló kereskedőknél, házaló árusoknál, fogyasztói szövetkezetekben, aukciós házakban stb. Idetartozik az áruk bemutatótermekben (amelyekben a kiállított árukat meg lehet vásárolni), átmeneti értékesítési pontokon keresztül (pl. pop-up üzletek – rövid élettartalmú boltok), valamint automatizált kiskereskedelmi üzletekben történő értékesítése.

A legtöbb kiskereskedő tulajdonjogot szerez az általa értékesített áru felett, de egyesek ügynökként járnak el, és bizományi vagy jutalékos alapon értékesítenek. Ha a kiskereskedő nem szerez tulajdonjogot az általa forgalmazott áru felett, akkor a 47.9-es alágazatba sorolandó. Ha a kiskereskedő az áru felett tulajdonjogot szerez, a 47.1–47.8-as alágazatokba sorolandó, még akkor is, ha egy harmadik fél nevében jár el.

A TEÁOR nem tesz különbséget alágazat és szakágazat szintjén a bolti és az online kiskereskedelmi értékesítés között. A kiskereskedelmi értékesítési tevékenységek többsége mind az üzletben, mind az interneten (valamint más értékesítési csatornákon) működik, és az elsődleges értékesítési módszerek alapján nehéz különbséget tenni a két forgalmazási/értékesítési csatorna között. Az üzleten belüli és az online értékesítés aránya idővel változhat, ami befolyásolja a besorolás stabilitását. A TEÁOR fő osztályozási elve szerint a kiskereskedelmi tevékenységek osztályozása a forgalmazott áru alapján történik, nem pedig az értékesítés módja szerint.

A csomagküldő vagy internetes kiskereskedelmet az eladott áruk típusa szerint osztályozzák.

A nagy- és kiskereskedelmi értékesítés közötti különbségtétel nem az eladott áruk mennyisége alapján történik, mivel a nagykereskedelem történhet darabszám alapján, ahogy a kiskereskedelmi értékesítés is történhet ömlesztett formában. Ehelyett a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi értékesítés közötti elsődleges különbségtétel a vásárló típusa. A nagykereskedők általában üzleti ügyfeleknek értékesítenek, a kiskereskedők pedig általában a végső fogyasztóknak, például háztartásoknak adnak el. Ha egy kereskedő üzleti és végső felhasználóknak egyaránt értékesít, és nem lehet meghatározni, hogy a vevők többsége üzleti vagy végső fogyasztó, akkor az eladót javasolt kiskereskedőként kezelni.

A gyártó vagy a vállalkozó általi ital elegyítés a gyártás (C nemzetgazdasági ág) alá tartozik.
A kereskedelemhez kapcsolódó szokásos műveletként végzett keverési tevékenység kiegészítő tevékenységnek minősül és a G nemzetgazdasági ágba sorolandó.

Ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik még:

• tranzitkereskedelmi tevékenységek, amelyek áruk vásárlásából és egyik vámterületről a másikra történő szállításából állnak. A tranzitkereskedelem olyan háromszögügyletet jelent, amelyben a tranzitkereskedő a saját gazdasági területén kívül két vagy több különböző ország között export- és importügyletet hajt végre. A tranzitkereskedő az áru tulajdonosa a szállítás során (ellentétben a közvetítőkkel, akik nem szereznek tulajdonjogot a közvetített áru felett)
• szakosodott és vegyes termékkörű kiskereskedelem közvetítése, ami a 47.9 alágazat alá sorolandó
• élelmiszerek és italok értékesítése automatán vagy automatizált értékesítési ponton keresztül

Ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik – magyar kiegészítés:

• minden olyan jellegű összeszerelés, összeállítás, amelyet a kereskedő végez, és amely nem eredményez új terméket, pl. lapra szerelt bútor összeállítása, kerékpár beüzemelése, illetve felszerelése az ügyfél által igényelt plusz kellékekkel (pl. csomagtartó, sárvédő)

Nem ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik:

• villamosenergia-kereskedelem, lásd: 35.15
• gáznemű tüzelőanyagok kereskedelme vezetékes energiaellátás céljából, lásd: 35.23
• digitális áruk kereskedelme, digitális platformokon történő tartalomstreamelés és -letöltés, pl. e-könyvek, hanganyagok, lásd: J nemzetgazdasági ág
• feltöltős telefonkártyák és kapcsolódó szolgáltatások viszonteladói tevékenysége, lásd: 61.20
• gépjárműjavítás, lásd: 95 ágazat
• a szövetkezeti társulás, mely a főtevékenysége alapján sorolandó be

Nem ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozik – magyar kiegészítés:

• az olyan jellegű összeszerelés, amely során új termék keletkezik, lásd: C nemzetgazdasági ág